Nepál-India 2013

Az utolsó két nap elég nehézre sikeredett. Illetve főleg az utolsó előtti. 24 óra leforgása alatt két nő és egy gyerek halt meg, illetve egy teljes gátszakadás is bekövetkezett. Az első anyai haláleset története már napokkal ezelőtt elkezdődött. Ennek a kismamának már öt…

Jó tíz nappal ezelőtt, amikor Emesével egyszer kisétáltunk kendőket venni a leprások szövőházába, újra találkoztunk Magnus-szal, a svéd fickóval, akiről Emese írt korábban. Magnus kint lakik Sundarpurban, a leprások falujában, ő az, aki a „fair trade” minősítés…

Már csak 3 napot vagyunk itt Raxaulban. Összességében kicsit meglepő, hogy most sokkal kevesebb figyelmet kapunk, mint korábban. Nem tudom, hogy ez minek tudható be, de remélem nem annak, hogy valami kifogásuk van ellenünk. Ezelőtt 2 évvel persze itt volt Roopa, a szülész-nőgyógyász…

Nem is tudtam, hogy ennyire lehet örülni egy kis csendnek. Ma reggel elutazott a brit csapat, úgyhogy be tudtunk költözni ugyanabba a szobába, amelyikben 2 éve is laktunk. Ez egy olyan szoba, amelyik nem az utcára, hanem az udvarra néz. Nem is gondoltam volna, hogy a zaj ennyire fárasztó…

A reggeleket nagyon szeretem. Hat óra körül kiosonok a kis fürdőszobánkba, fogat mosok, majd halkan felveszem az előző este odakészített ruháimat, fogom a fotócuccot és kisurranok a szobából, mint valami betörő, ügyelve arra, hogy nehogy felébresszem Emesét, aki rendszerint hét…

Eltelt néhány nap, már az út felén is túl vagyunk. Az utóbbi napokban több időm jutott a nőgyógyászati teendőkön kívüli dolgokra. Kimentünk pl. egy úgynevezett community projektre, ahol azt mutatták be, hogy a Duncan Kórház ott mivel is foglalkozik. Erről volt szó Palkó két…

Emese munka közben a szülőszobán: Matrani Devi, az életben maradt tüdőgyulladásos kisfiú, aki egyelőre szerencsére jól van: Skót barátunk, Paul:

Kis csapatunknak ma vendége volt vacsorára, Magnus. Ő egy Svédországból idetévedt, kb. 50 éves férfi. Néhány hónapja felszámolta nyugati ingóságait és javait, és végrehajtotta élete nagy vágyát, elkezdett utazgatni. Az utazgatásra ráunt kb. 6 hónap után és célt keresett az…

Dél körül kaptam a hírt Emesétől, hogy meghalt az az egy hónapos tüdőgyulladásos kisfiú, akiről írt a tegnapi bejegyzésében. Amúgy is egy kicsit zaklatott hangulatban voltam, mert nemrég tértem vissza a vasúti sínek melletti nyomornegyedből, ami egyébként fotós-szemmel nézve…

Egy hét telt el, mióta itt vagyunk. Nagyon hiányzik a kiscicánk, Mazsola, aki a nagyszülőknél van ez alatt a néhány hét alatt, és a hírek szerint nagyon jól van. Először is, szeretnék beszámolni a további fejleményekről az intenzív osztályon történt múltkori szülés után.…

Kedves Blogolvasók! Köszönjük szépen a lelkesedést, az első bejegyzésünket nagyon sokan olvasták (vagy egyvalaki nagyon sokszor…)! Elnézést, amiért napokig nem jelentkeztem. Nagyon akadozott az internet kapcsolat és sok munka is adódott. Raxaulban, a Duncan Kórházban évi 6000…

„Nem, nem, ez egy rövidebb út.” – válaszolta fiatal sofőrünk, amikor megkérdeztem, hogy ez biztosan a Katmanduból kivezető főút-e. Persze, mindig van egy rövidebb út, a kérdés csak az, hogy milyen. Ekkor már legalább egy órája zötyögtünk felfelé a Katmandu-völgyből, és…

Ha valaki 1993 nyarán, amikor Zetor barátommal először ültem a katmandui Durbar Square valamelyik pagoda alakú templomának lépcsőjén, azt mondja, hogy valahol Budapesten egy csinos kislány épp befejezte a nyolcadik osztályt, és ez a kislány 20 év múlva majd mint a gyönyörű…

Kedves Családjaink és Barátaink! Először is köszönjük az előre jelzett érdeklődéseteket a blog iránt, igazán jól esett. Kicsit félve ígértem, hogy majd írok, attól tartottam, hogy mivel már voltunk Raxaulban, nem lesz miről beszámolni, magamat ismételgetni pedig nem…