Ülünk a vonaton Delhi irányában. Bámulatos pontossággal 8:50-kor elhagytuk Raxault. Lassan utazásunk végéhez érünk. Legalábbis én, Palkó megy tovább, új kalandok felé. Mazsola már biztosan nagyon vár. Én legalábbis már nagyon szeretném látni őt. A bőröndömben lapul a szárim. Ez egy pamut szári, nagyon elegáns, de különlegesen nehéz felvenni. Tegnap, mielőtt felvettem, legalább annyira reménytelennek éreztem a feladatot, mint valami bonyolult műtétet. 5 méter anyag kígyózott mellettem, hogy lesz ebből RUHA?! - gondoltam. A fejemben pedig rengeteg élmény és gondolat kavarog. Talán furcsa módja a szabadság eltöltésének, hogy idén három hétig (tavaly pedig négy hétig) majdnem folyamatosan dolgoztam, de egyáltalán nem bántam meg. Rengeteget láttam, tapasztaltam, tanultam a három hét alatt. Szélesedett a látóköröm, növekedett a toleranciaszintem és ezek a dolgok nekem fontosabbak, annál, hogy effektíve pihenjek. Jó érzéssel térek vissza. Nézelődöm kifelé az ablakon, a táj részleteiről majd Palkó fog beszámolni, legalábbis nekem azt magyarázta reggel, hogy milyen gyönyörű a táj Biharban, talán majd meg is írja.

Tegnap elbúcsúztattak a szülőszobán, nagyon meghatódtam. Még sírtam is, mert én ilyen vagyok. Aztán külön elbúcsúztattak az orvosok is. Ültünk egy kis termemben, és szép sorban mindenki elmondta, hogy miért szeretett velünk (Palkóval és velem) lenni, hogy mennyire köszönik, hogy itt voltunk, és milyen hálásak. Teljesen zavarban voltunk, életünkben ennyi szép szót nem kaptunk még, meg sem érdemeljük persze. De közben egészen biztosan tudom, hogy szívből mondtak mindent. Úgyhogy igyekszünk jól beosztani ezt a sok szeretetet. Az utolsó raxauli vacsoránkat Roopáéknál töltöttük el. Roopa elmesélte, hogy milyen kórházakban dolgozott, nagyon jól szórakoztunk rajta. Majd rábeszélem Palkót, hogy ezt is írja meg.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon engem miért érdekel a harmadik világ, a humanitárius segítségnyújtás körüli kérdések. Az egyszerű érdeklődés már régen kezdődött és évek alatt mélyült el, köszönhetően Palkónak is, aki hasonló érdeklődésű és világszemléletű. Ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani, hogy mindig mellettem áll és mindenben támogat, bármilyen rögös úton is megyünk. Remélem, hogy lesz erőnk és lehetőségünk tenni még többet is a jövőben. Meglátjuk.

Ezúton is millió köszönet családtagjainknak, barátainknak, olvasóinknak, akik a blogunkat követték. Köszönjük a lelki támogatásotokat és érdeklődéséteket. Nemsokára találkozunk.

Utóirat: Időközben másfél napos utazás után megérkeztünk Agrába, és megnéztük a Taj Mahalt. Még mindig csodaszép.