Nem is tudtam, hogy ennyire lehet örülni egy kis csendnek. Ma reggel elutazott a brit csapat, úgyhogy be tudtunk költözni ugyanabba a szobába, amelyikben 2 éve is laktunk. Ez egy olyan szoba, amelyik nem az utcára, hanem az udvarra néz. Nem is gondoltam volna, hogy a zaj ennyire fárasztó és idegölő.
Tegnap este Richard, a brit csapat egyik tagja megmutatott egy-két képet kb. 10 évvel ezelőttről, amikor a feleségével Pápua-Új-Guineában önkéntes orvosként dolgoztak. Egy néhány házból álló faluban laktak a dzsungel közepén egy éven keresztül, és orvosi ellátást nyújtottak a helyieknek. Több útvonalon „járőröztek” is, így jutottak el a közelebb eső falukhoz. Egészen hihetetlen élmény lehetett ez számukra. Meg ijesztő is néha, főleg amikor repülővel kellett kimenteni, mert vagy maláriás lett, vagy Dengue-lázat kapott el, ezt azóta sem tudja. Többek között azért szeretek ide jönni, mert annyi sok emberrel lehet itt találkozni. Mindenki elmeséli az élettörténetét, vagy annak csak egy részét és csak beszélgetünk.
Abraham, a sundarpuri leprakórházban dolgozó igazgató (aki a leprás betegek kezelését teljhatalmúlag irányítja) elmesélte, hogy a pályafutását Kalkuttában kezdte, Teréz Anya mellett. Aztán 30 évvel ezelőtt idejött Sundarpurba, ahol akkoriban gyakorlatilag még semmi sem volt. Azóta itt él és a leprakolónia fejlődését támogatja a munkájával, főként azzal, hogy a betegekről gondoskodik. Orvos nem is dolgozik vele, a problémás eseteket a Duncan Kórház orvosaival beszéli meg. Palkó egyébként most pont a leprás közösségről fog filmet csinálni, úgyhogy állandóan kint van náluk, interjúkat készít, stb., de a pontos tervet még nekem sem mondta el, hogy miről fog szólni az egész. Csak a lényeget tudom, az a cél, hogy a meglévő támogatók megtartásában, illetve újak szerzésében fel lehessen majd használni a filmet.
A szülőszoba most viszonylag nyugodt volt, Nepálban ugyanis választások vannak és le van zárva a határ. Persze továbbra is vannak érdekes esetek. Itt van két német szülésznő és az egyikőjük olyan kórházból jön, ahol vezetnek farfekvéses szülést. Ma bejött valaki farfekvéssel és mivel már úgyis előrehaladott stádiumban volt a szülés, úgy döntöttem, hogy a szülésznővel belemegyek a farfekvéses szülésbe. Le is akartuk filmezni, de az orvosok megkérték, hogy ne tegyük, mert ilyesmiből már volt probléma. A dolog külön érdekessége, hogy ez a szülésznő úgy vezeti a farfekvést, hogy a szülő nő négykézláb van. Egészen hihetetlen, ahogy gyakorlatilag kiesik a gyerek, szinte csak elkapni kell. A legnagyobb hiba, ha türelmetlen vagy és elkezded húzni a gyereket kifelé. Akkor biztos, hogy véged van és valami probléma fog fellépni. Szerencsére most minden rendben ment.
