Megint eltelt néhány nap. Ma vasárnap van. A többiek templomban vannak. Vasárnap reggel hindi nyelven van az istentisztelet, este fél hatkor pedig angolul. Sokat szoktak énekelni. A kórház orvos-igazgatója, Dr. Sunil szokott a szintetizátoron játszani, és dobos is van. Szóval majdnem olyan, mint egy rock koncert. Palkó reggel 7-kor elindult a leprakórház irányába fotózni, azóta nem láttam. Így most vagy a templomban van (tulajdonképpen elvárt a részvétel az istentiszteleteken, függetlenül attól, hogy egyébként mit gondolunk) vagy még mindig fotózik valahol. Esetleg a tetőn van, de ezt ki szokta írni egy cetlire. A tetőteraszról festői kilátás nyílik Raxaul egy-két utcájára. Ezen kívül az egyik sarokba elér a kórházi könyvtár wifi internete. Esténként jó idő szokott ott lenni, sokkal hűvösebb, mint a szobában. Szóval ott szoktunk a Palkóval romantikus estéken ücsörögni, mi ketten, meg a szúnyogok. Jól be kell fújni magunkat szúnyogirtóval, különben percek alatt felfalnak a kis dögök. Állítólag Raxaulban nincs malária. Csak a környező falvakban fordul elő időnként néhány eset. Így aztán nem aggódunk a szúnyogok miatt. A dolog érdekessége, hogy egy skót család (illetve kettő) érkezett tegnap, akik az utazási konzultáción a következő tanácsot kapták: amennyiben Nepálba jönnek, nem kell malária prophylaxis. Amennyiben Indiába, akkor igen. Szóval azon gondolkodtunk, hogy valószínűleg a szúnyogokra is vonatkozik a vízumkényszer, ha Indiába akarnak jönni, tehát nem olyan egyszerű nekik berepülni, meg biztosan drága is… Na mindegy, a legfontosabb védelem úgyis a szúnyogháló és a szúnyogriasztó. Ezeket pedig már a viszketés elkerülése végett is lelkesen alkalmazzuk.
Én ma azért nem mentem istentiszteletre, mert ügyeltem és ma reggel még vizitelnem kellett. Az éjszaka folyamán szépen megtelt a szülőszoba. 10 szülőágy van, naponta kb. 15-20 szülés. A szülőágyak mellett vannak a szülészeti esetek és a vajúdó nők. Itt 26 ágy van egy légtérben. Van egy külön őrző az intenzívebb ellátást igénylők részére (eklampszia őrző). Itt 4 ágy van. Tegnap is beszállítottak valakit kritikus állapotban, tüdőödémával szülés után (nálunk szült), szerencsére minden jól ment és ma reggel már lehetett vele beszélni az intenzív osztályon. Az intenzív osztályon sokszor a hozzátartozók ülnek az ágy mellett és lélegeztetik a beteget. Mert bár van néhány lélegeztető gép, de nem elég. A minap beszámoltak egy 5 éves kisfiúról, aki veszettségben hunyt el. Volt egy kis riadalom, mert a veszettség viszonylag ritka lefolyása volt (nem görccsel, hanem bénulással járt), 2 hétig lélegeztetve volt a kisfiú, és a diagnózist csak 2 hét után tudták felállítani. A kesztyű pedig hiánycikk, szóval felmerült a kérdés, hogy a személyzetnek a kisfiút ellátó tagjai közül kiket kellene beoltani. Szerencsére nekem semmifajta dolgom nem volt vele. Szegény kisfiú. Megharapta egy róka. És bár beoltották, úgy tűnik, hogy sajnos túlságosan későn. A kesztyűket egyébként újra szokták sterilizálni, ami fejlődő országban elfogadható. Mondjuk, nem is olyan régen Magyarországon is láttam ilyesmit.
Tegnap egy ötödször szülő nőt vettünk fel. Az ember azt gondolná, hogy az ötödik gyerek már csak kipottyan valahogy, de tanultam is, hogy a sokadszorra szülés szintén rizikófaktor. Sajnos neki is elhalt a gyerek a hasában, mire bekerült hozzánk. Utána is vákuummal kellett a szülést befejezni. Aztán megszületett egy 2,8 kg-os, a szüléskor még rózsaszín, egyébként egészséges leány csecsemő, holtan. Majd becsomagolták egy katmandui újságpapírba és ment a szemétbe (vagy a család elvitte valahova). Úgy látszik, neki nem volt joga az élethez. Palkó pont akkor jött be fotózni a szülőszobára, amikor vitték ki a halott kislányt az újságpapírban. Nem látott még ilyesmit korábban, kicsit megdöbbent a dolgon. Nem akarta elhinni, hogy halott a kislány, mert pont olyan volt, mint egy alvó, egészséges csecsemő, leszámítva az újságpapírt. Nem tudom, mit gondolhat, hova hoztam.
Roopa (a szülészet vezetője) mesélte, hogy sok család mindenfajta gyógyfüveket vesz a kuruzslóktól, orvosoktól, azzal a reménnyel, hogy ezek alkalmazása esetén nem lány, hanem fiúgyermekük születik. Merthogy mindenki fiút szeretne, nem lányt. A fiúk ugyanis mehetnek dolgozni, amint tudnak, a lányokkal meg csak a gond van. Sajnos a minap is súlyos fejlődési rendellenességgel született meg egy gyermek, valószínűleg főleg ezeknek a gyógyfüveknek köszönhetően. Az is igaz, hogy tényleg fiú lett.
Közben megérkezett Palkó, a fotózásból hazafelé jövet összetalálkozott néhány ismerőssel, akik kérdezték, hogy megy-e az istentiszteletre. Nem nagyon mondhatott nemet, így aztán templomba kellett mennie, és végig kellett ülnie a másfél órás hindi nyelvű szertartást. Érdekes tapasztalatai voltak. Volt a hallgatóság sorai között szaladgáló patkány, visítozás, rengeteg közös éneklés, Palkó az első sorban csápolt a kórházigazgatóval. Ahogy ezt elmesélte, az igen vicces volt.
Azon gondolkodtam még, hogy tulajdonképpen az is micsoda kiváltság, hogy az ember szerelemből házasodhat. Mármint az indiaiak jelentős részének, amennyire tudom, ez a kiváltsága nincs meg. Olyan, mint Európa pár száz éve, ilyen szempontból. A házasságok le vannak beszélve és ott érzelemnek általában nincs helye. Lehet az előnyökről és hátrányokról vitatkozni, ezzel együtt nem szeretnék valakivel azért együtt élni, mert együtt kell élni vele.
És akkor a kasztrendszerről még nem is beszéltem, ami az én szememben borzasztóan igazságtalannak tűnik. Nem megyek bele, hogy ez a mindennapokban mennyire létezik még vagy sem, főleg, mivel nem is tudok eleget a témáról. De az biztos, hogy még ebben a keresztény kórházban is megvannak a szigorú hierarchia nyomai.
