Nepál-India 2013

Ma igazán remek napunk volt. Reggel 4-kor ébredtem, olvasással valahogy kihúztam ¾ 6-ig, majd Ákossal kihajtottunk a táborból. Gábor meghátrált, és az alvást választotta. Észak felé indultunk, a Lower Sabie-ba vezető úton. Az évnek ebben a szakában szokásos, csontszáraz tájon autóztunk, ami nem túl üdítő látvány, ellenben megkönnyíti az állatok megfigyelését és fotózását. 6-kor még épp csak világosodott az ég alja, ½ 7-re viszont már teljesen világos volt. Hamarosan egy orrszarvúba botlottunk, majd ahogy haladtunk a nemzeti park belseje felé, sorra jöttek az impalák, zsiráfok, varacskos disznók. Ez mind remek látvány volt, de igazán az dobott fel minket, hogy 8 órakor elértük a Lower Sabie nevű tábort... és benne a boltot. Zsemle, vaj, csoki. Jó dolgok ezek, különösen, ha az ember előtte másfél napig nem evett. Gáborral azt beszéltük meg, hogy 9 óra körül visszamegyünk érte, így is tettünk. Addigra már ő is szerzett magának reggelit Crocodile Bridge-ben, így jóllakott óvodásként, a napon sütkérezve várt minket. 10 óra körül újra úton voltunk.
A nap hátralévő részét, két rövid pihenőt leszámítva az autóban töltöttük. Lower Sabie-n keresztül Skukuzába mentünk, és közben elég sokat sikerült fotóznunk. Egy majomcsapatnál hosszabb időt töltöttünk el, mert egy papa-mama-kölyök hármas szabályosan modellt állt (ült) nekünk egy út melletti faágon. A nap fénypontja azonban egy 5-6 egyedből álló hiénafalka volt, melynek tagjai komoly érdeklődést mutattak az autónk iránt. Gábor nagy lendülettel fel is húzta az ablakot, amikor az egyik fiatal példány egy méterről az arcába bámult. Én azzal tettem emlékezetessé ezt a meghitt pillanatot, hogy hangosan szitkozódva, ugyanakkor minden eredmény nélkül kerestem a nagylátószögű objektívemet, hogy legalább a hiéna fejét le tudjam fotózni. Ugyanakkor örömmel konstatáltam, hogy Ákos és Gábor remek fotókat készítettek a tanácsomra vásárolt objektívekkel.
Ma estére nincs szállásunk a Krugerben, így ki kellett jönnünk, és ha már így alakult, akkor a korábbi években jól bevált Sunset Manor Lodge-ba jöttünk, Nelspruitba. Meglehetősen hideg van, így a légkondit fűtésre használjuk, egyelőre csekély eredménnyel. Holnap a Kruger északi részébe kell eljutnunk valahogy, de Gábor egyelőre szabotálja a korai kelést, így csak reménykedni tudok abban, hogy időben elérjük az innen meglehetősen messze lévő Shimuwini Bozóttábort.