Dél-Afrikába el lehet jutni gyorsabban is, mint ahogy most mi tettük. Bécsbe autóval, onnan repülés Dubaiba, majd közel 6 óra várakozás után Johannesburgba. Dubaiban szerettünk volna kimenni a városba, az ott élő Várszegi Gyuri barátom ki is jött volna értünk a reptérre, de sajnos nem sikerült a dolog. Állítólag 8 óránál rövidebb átszállási idő esetén nem adnak vízumot.

Johannesburgban átvettük az autónkat, majd 12:20-kor már indultunk is... a rossz irányba. Mire rutinos utazókként észrevettük, hogy kelet helyett nyugat felé száguldunk az autópályán, már meg is tettünk mintegy 50 km-t. Megfordultunk, majd 2 óra körül ismét a reptérnél voltunk, és immár valóban elindultunk a Kruger Nemzeti Park felé. Így már egy kicsit kétséges volt, hogy 6-ra elérünk-e a közel 450 km-re lévő Crocodile Bridge nevű bejárathoz. Feltehetően még nagyobb aggodalommal figyeltük volna az órát, ha tudjuk, hogy a nemzeti park bejáratát nem 6-kor, hanem fél 6-kor zárják be. Ez után elvileg már nincs belépés másnap reggelig. Tovább nehezítette a helyzetünket, hogy a nagy sietségben nem váltottunk helyi fizetőeszközt, azaz randot, és az autópályán az első fizetőkapunál ezzel a díjat beszedő fiatalembernek komoly fejtörést, a mögöttünk várakozóknak pedig komoly bosszúságot okoztunk. Végül úgy oldottuk meg a helyzetet, hogy egy szimpatikus helyi fickó beült az autónkba és eljött velünk az első benzinkútig, ahol kisebb nehézségek árán szereztünk randot, kifizettük a díjat, a srác pedig gyalogszerrel visszaindult a szolgálati helyére. Pénzünk még mindig nem volt, mert épp csak annyi randot szereztünk, amivel ezt a kérdést megoldottuk. Nekem a következő benzinkútnál már nemcsak pénzem nem volt, de egy bankkártyával is szegényebb lettem, hála egy vicces bankjegyautomatának. Remek hangulatban suhantunk tovább a Kruger felé, ahová végül -Gábor időnként hajmeresztő gyorshajtásának köszönhetően - 18:15-re érkeztünk meg. Szerencsére beengedtek a Crocodile Bridge nevű táborba, így szállásunk már volt. Ellenben ennivalónk nem, mert a tábor egyetlen kis boltja mát zárva volt. Hogy az éhséget egy kicsit nehezebben viseljük, körülöttünk mindenhol kerti sütés-főzés zajlott. Komolyan fontolóra vettük annak lehetőségét, hogy kivárjuk, amíg a főzőcskézők nyugovóra térnek, majd összeszedjük a félig elrágott kenyérdarabokat. Ehelyett végül én elfogyasztottam vacsorára egy rágógumit, majd leöblítettem kedvenc helyi italunkkal, a tápláló, cukor- és koffeinmentes TAB nevű üdítővel.