Gondolkoztam, hogy mi lehet az oka annak, hogy az Annapurna kornyeke annyival lepattantabbnak tunik, mint a Khumbu, ahol az elmult 4 evben jartunk. A falvak koszosak es rendezetlenek, az emberek - szerintem - lenyegesen kevesbe baratsagosak, kinezetre (ruha, tisztasag, stb.) is egy fokkal hatrebb tartanak, mint a Khumbuban. Ilyen ertelemben tehat csalodas volt ez az ut (persze a taj, a hegyek karpotoltak mindenert). Azert kulonosen furcsa ez, mert eppen az ellenkezojere szamitottam, tekintve, hogy ide tobb turista jon, mint a Khumbuba. Egy nagyon durva altalanositas fogalmazodott meg bennem, de szerintem talan van benne valami. Az Everest a britek hegye, ertelemszeruen Hillary miatt. Az Annapurna gyakorlatilag a franciak nemzeti hegye, Maurice Herzog es tarsai miatt, akik - elso nyolcezreskent - eloszor megmasztak. Nem veletlen, hogy az Annapurnahoz erkezo turistak kozul magasan a legtobb francia. Hillary, miutan megmaszta az Everestet, szinte halalaig visszajart, sajat penzebol letrehozta a luklai repteret, tobb mint 6o iskolat alapitott, egesz eletere a Khumbu "nagykovete" lett. A mai napig istenkent tisztelik a sherpak, a Khumbu lakoi. Es Herzog? Miutan ellentmondasokkal terhes expedicioja feljutott az Annapurnara, mit tett az ott lakokert? Semmit. Mi maradt utana? Egy konyv, Annapurna cimmel, amelyben - sok evtizeddel kesobb napvilagra kerult tenyek es velemenyek szerint - a valosagot meglehetosen megszepitve, az expedicion beluli vitakat, ellensegeskedeseket szonyeg ala soporve leirt egyfajta hosi eposzt az Annapurna meghoditasarol. Mar az expedicio elott sulyos kovetkezmenyeket kilatasba helyezo szerzodest iratott ala az expedicio tobbi resztvevojevel, mely szerint az ut utan kizarolag o lesz jogosult konyvet irni a hegy megmaszasarol. Igy aztan, ugyesen meglovagolva a vilaghaboru utani evekben oly magasra toro francia nemzeti ontudatot, sokmillios peldanyszamban eladva az Annapurna cimu konyvet, valosagos heroszt termtett magabol. De - ellenben Hillary-val - tudomasom szerint soha az eletben nem tett utana semmit a hegy kornyekenek lakoiert, amelynek a hirnevet es a vagyonat koszonhette. Igy aztan ennek a kornyeknek nem alakult ki az a fajta rangja, es ezen keresztul az a szinvonal sem, ami az Everest kornyeken oly szembetuno. Na mindegy. Csak okoskodom, pedig nem ertek ehhez sem.
Ma visszarepultunk Kathmanduba. A rovid repulout szep volt, tolunk balra, velunk egy magassagban (2500 meter korul) teljesen vizszintes, attetszo szurke felhoreteg terult el, egeszen a megszamlalhatatlanul sok hofodte hegycsucs vonalaig. Szinte olyan volt, mintha egy nagy szurke to mogott emelkedtek volna a hegyek, amelyeket nehany hetig magunk fole magasodva lattunk ejjel-nappal. Most mar csak tavoli es idegen diszletnek tuntek, mintha semmi kozunk nem lenne hozzajuk. Most ugy gondolom, hogy nem latom oket tobbet. Isten tudja, mit kerestem itt olyan sokszor es hosszu idon at. Meg nem talaltam, az bizonyos. Tegnap este Pokharaban, az Amsterdam Barban meg jo volt hallgatni, ahogy a nepali tinedzserekbol allo rockzenkar sajatos feldolgozasban jatszotta a regi dalt: I Want To Break Free. Talan csak ennyi volt az egesz.
