Megerkeztunk Pokharaba. 1993 esos nyaran toltottunk itt Zetor baratommal jo nehany napot. Persze nem ismertem ra semmire. Igy van ez. Kathmandu ota most eloszor van internet-kapcsolatunk (bar az elejen is leirtam, de megismetlem: muholdas telefonrol kuldtem az e-maileket, internet kozeleben veletlenul sem voltunk), igy eddig semmilyen kommentet nem olvastam, igy reagalni sem tudtam. Irni pedig csak azokrol tudtam, akikrol tudtam valamit. Megertem, ha valaki rajtam es Gaboron kivul masra is, vagy elsosorban masra volt kivancsi, de a tobbiekrol az elmult napokban pont annyit tudtunk, mint azok, akik Magyarorszagon ulnek. Illetve valoszinuleg sokkal kevesebbet. Errol ennyit.
Tegnap este meg bizonytalan volt, hogy eljutunk-e ide, szerencsere vegul is felfertunk az egyik mai Jomosom-Pokhara jaratra. A pokharai szallodaban megdobbento elmenyben volt reszunk: tukorbe neztunk. Hiba volt. Persze, nem ujdonsag ez, ilyenkor mindig kell par nap, amig visszavedlunk emberre. Legalabb reszben. Most meg az is furcsa, hogy vegre nem fazunk, pedig mar lement a nap. Majd megszokjuk. Tegnap Jomosomban megalkottam a civilizacio definiciojat: civilizacio az, ahol ejszaka mezitlab mehetek ki a wc-re. Ugy tunik, elertuk.
