Ma atkeltunk az 5416 meter magas Thorung La hagon, es utana a tuloldalon (vagyis innen nezve ezen az oldalon) leereszkedtunk ide, a 3800 meter magasan (vagyis inkabb alacsonyan) fekvo Muktinathba. Osszessegeben meglepoen konnyu volt, pedig tegnap este meg egy kicsit tartottam tole. Csak ultunk este 4500 meteren a hidegben szotlanul. Nekem az jart a fejemben, hogy napok ota alig ettunk valamit, ez pedig nem a legjobb felkeszules az 5400 meteres hagora. De nem tudtam mit tenni, mivel a sajat konyhank foztjebol nem eszem (csak igy tudom elkerulni az egesz utat vegigkisero hasmenest), attol a par eteltol pedig, amit a kis falvakban kapni lehet, tenyleg rosszul vagyok. Mindezek ellenere ma 3,5 ora alatt szepen kenyelmesen felsetaltunk a hagoba, anelkul, hogy a tervezett pihenohelyeken kivul egyszer is meg kellett volna allnunk. Szerencsere a szel sem fujt, se felfele, se lefele, igy igazan kellemes volt (szintek: kb. 1000 meter fel, kb. 1700 meter le, tav: kb. 12 km). Raadasul nem is volt meredek a hago egyik oldala sem, mind a Kang La hago (5300 m), mind a Pisang Peak High Camp (5330 m) kicsit nehezebb volt. Nyilvan az a fo szempont, hogy az elozo magas helyeken megszereztuk a szukseges akklimatizaciot. Holnap jon az utolso hosszu gyaloglas Jomsomig, aztan vege (egy nappal az eredeti menetrend elott jarunk, mert a Pisangrol lefele jovet kihagytuk az alaptaborban alvast).