Egy utolso bejegyzes Kathmandubol. Ma este indulunk haza, marmint a 2 Gabor es en.
A legfontosabb: Kornel megmaszta a Merat. Gratulalunk es orulunk, hogy sikerult. Szep volt, Kornel!
Attila 6050 meterrol fordult vissza, ami szinten rendkivul elismeresremelto teljesitmeny. Elmondasuk szerint terv szerint haladtak, a mi visszafordulasunk utan 2 nappal volt a csucstamadas, mindketten faztak, mert eleg hideg volt, es a nem szelvedett szakaszokon eros szel fujt. Attila ugy erezte, hogy tul lassan halad, es ezert nagyon bolcsen visszafordult, ami ritka jo tulajdonsag egy hegymaszonal, marmint, hogy kepes akar a csucs elott nem sokkal is visszafordulni, semmint hogy feleslegesen kockaztasson. Kornel tovabbment, es ha jol emlekszem fel 8 korul felert a csucsra. Talan 3 ora korul indultak el (ezek reggeli idopontok). Utana lejottek Khareba, masnap Tashing Ongmaba, onnan pedig 2 nap alatt Luklaba (tenyleg semmi ertelme nem volt a mi rohanasunknak, hogy ezt az utolso szakaszt 1 nap alatt tettuk meg). Penteken az Annapurna Hotelben talalkoztunk veluk, amikor visszaertunk a Chitwan Nemzeti Parkbol.
Ez utobbira nem vesztegetek sok szot, Mohannal es csaladjaval voltunk, az odajutast kiveve nem volt tul izgalmas. Minibusszal tettuk meg az utat a park bejarataig, onnan este 6-kor, vagyis mar sotetben gyalogoltunk kb. negyed orat egy folyopartig. Egy kis csonakkal atkeltunk a par szaz meter szeles folyon, majd a tuloldalon felultunk egy terepjarora, ami a tengelyig ero sarban vitt minket kb. 15 percig, keresztul a dzsungelen. Ahol mar vegkepp jarhatatlanna valt az ut, ott vart minket 2 elefant, igy a Temple Tiger nevu lodge-ig hatralevo utat elefanthaton tettuk meg. Kalandos volt. Nem ugy, mint a kovetkezo 2 nap, elefanthaton es gyalog boklasztunk a dzsungelben, de nem sok allatot lattunk. Az egyetlen izgalom a gyalaogos dzsungel-turan volt, amikor kb. 100 meterrol lattunk egy orrszarvut, ami idegesen fujt rank, majd fel-ala szaladgalt, de lathatoan annyira felt tolunk, hogy vegul elszaladt, igy nem kellett fara masznunk. Ezutan egy tigrisnyomot kovetve jutottunk vissza a taborba. Ezt - marmint a tigrisnyomot - feltehetoen meg reggel keszitettek a park alkalmazottai, kis labnyom-nyomo keszlettel.
Mindegy, Mohan olyan kedvesen invitalt, es annyira kis osszegbe kerult ez az egesz, hogy azt mondom, a jo kapcsolat apolasa erdekeben megerte bevallalni ezt a programot, megha unatkoztam is. Penteken ertunk vissza, azota Kathmanduban es kornyeken toltjuk az idot, igyekeztem a szokasos nehany szaz gyermekfotomat is elkesziteni.
Befejezem. Mindenkinek koszonom, aki idot szentelt arra, hogy a blogot olvasva figyelemmel kiserje utunkat. Othon talalkozunk, beszelunk.
TP
