Dohai beszamolomat azzal kezdtem, hogy minden valtozik. Pedig akkor meg nem is tudtam, hogy mivel fogom szembetalalni magam Kathmanduban, a jo oreg Kathmanduban. Ez nem volt mas, mint a Thamel sarkan levo kedvenc kis boltunkban nehany tabla Tibi csoki... es ami meg ennel is meghokkentobb, 2 zacsko Dunakavics es 2 zacsko Franciadrazse. Kathmanduban. Az elso boltban, amibe betertunk. Dunakavics es Franciadrazse. Hazank hirvivoi a hegyek orszagaban. 40 rupiaba kerult egy zacsko, de nem nagyon vihettek a vevok, mert egy spontan akcio kereteben "egyet fizet kettot kap" jelszoval 40 rupiaert mindket zacsko Dunakavicsot, es ugyanilyen feltelekkel mindket zacsko Franciadrazset felvasaroltam. A boltos elmondta, hogy Dubaibol importaljak a magyar termekeket. Ez a varatlan fejlemeny megadta a Thamelben, Kathmandu turista negyedeben megtett ma esti setank emelkedett alaphangulatat.
A Doha-Kathmandu repulout unalmas volt, de nem tul hosszu, szuk 4 es fel ora alatt megerkeztunk. Kozben szerencsere megint sikerult aludnom, es igy ugyan elmulasztottam egy, a hetvenes evek kepi vilagat idezo dramai biciklisfilmet, de szerencsere a Jobaratokra mar felebredtem. Fel negy korul erkeztunk meg (helyi ido szerint) Kathmanduba, ahol borus ido, es mindossze 22 C fokos homerseklet fogadott minket. Cudar ido. Atestunk a vizumbeszerzes szokasos torturajan, majd osszeszedtuk a duffeljeinket es kisetaltunk a kaoszba. A repter elott meg a szokasosnal is joval nagyobb tomeg vart az utasokra. Valahogy atkuzdottuk magunkat rajtuk, aztan egy "Pal" feliratu papirlapot szporongato fiatal sracba botlottunk, akivel elsetaltunk a parkoloba. Kicsit csalodott voltam, hogy nepali baratunk, Mohan nem szemelyesen jott ki ertunk, de hamarosan ennek az okat is megtudtuk. Bent volt a repter epuleteben, es probalta felkutatni a mar tegnap megerkezett Attila es Kornel gazdaikkal ellentetben meg nem erkezett csomagjait. Ok Moszkvan es Delhin keresztuk jottek, es valahol elvesztek a zsakjaik, ami nem tul kellemes fejlemeny. Hamarosan megjelent Mohan, megoleltuk egymast, pont ugy nez ki, mint 1 eve, igy remelhetoleg nem igaz a pletyka, hogy beteg lenne. Hamarosan szerencsere megkerultek Attilaek csomagjai is, igy elindultunk a hotelbe, keresztul a szokasos kathmandui csucsforgalmon. Meglepo modon az egyik nagy keresztezodesbe felszereltek egy jelzolampat, de lathatoan vagy senkit nem erdekelt a szinek szisztematikus valtakozasa, vagy pedig valami olyan jatekszabaly alapjan jatszottak a jelzolampaval, amelyet egyelore nem birtam atlatni. Nagy nehezen atvergodtunk a varoson, be a Hotel Annapurnaba, ahol az elmult 2 evben is aludtunk. Onnan egyenesen Mohan irodajaba mentunk, ahol lerendeztuk az anyagiakat, majd besetaltunk a Thamel rengetegebe. Ekkor utkoztunk bele, a mar fent ecsetelt modon a Dunakavicsba, ami folott azota sem tudok napirendre terni. A Thamel a szokasos kaotkus formajat mutatja ma is, egyszerre szol mindenhonnan a zene, az egyik iranybol a Hey Joe nepali nyelven, a masikbol az O Mani Padme Ho buddhista kantalasa, a harmadikbol a Comfortably Numb a Falrol, a negyedikbol a hegeduarusok nyenyereszese, mindezt pedig bajos modon szinezi a konstans uvoltozes es tulkoles. Megnyugtato kornyezet. E. Gabornak (Eisenbacher Gabor, a masik Gabort, Farkas Gabort F. Gabornak fogom nevezni) kellett venni nehany hegymaszo cuccot, igy ki be maszkalt a csapat a tobb szaz turaboltbol es -ba, mig vegul minden osszejott. En kozben az utba eso konyvesboltokban toltottem az idot, vettem egy par konyvet az utra, meg egy Mera terkepet.
Hazafele menet bukkantunk erre az utcara nyilo internetezo helyre, igy megragadtam az alkalmat, hogy frissitsem a blogot. Most visszamegyunk az Annapurnaba, csokit es Dunakavicsot fogok majszolni light colaval, mikozben a kathmandui HBO-n fogok valami remek filmet nezni. A civilizacio utolso simogatasai elkenyeztetett testunkon. Holnap reggel 7.20-kor repulunk Luklaba, aztan megkezdjuk a gyaloglast a hegy fele. Remelem jobb ido lesz, mint ma volt Kathmanduban.
TP
