Tehát, második esténket töltjük Raxaulban. A vendégházban megmaradt a személyzet tavaly óta, még mindig Idris lát el minket. Ő egy kicsit morcos kinézetű, de egyébként aranylelkű ember. Ő főz ránk. Reggelire pirítóst, teát és kávét kapunk. Ebédre Idris indiai rizst, lencsét és párolt zöldségeket tálal nekünk. A vacsora főtt krumpliból, zöldségekből és húsból áll, bár a húsból mi – vegetáriánusok lévén - nem szoktunk enni. A vendégházban rajtunk kívül egy ausztrál lány (Sarah) és egy szintén ausztrál pár van. A pár 10 hónapra jött Indiába, és már 8 hónapja itt vannak. A srác (Rial) gyógytornász, a lány (Hannah) tanít a kórház iskolájában. Hannah állítólag először életében mozdult ki az ausztrál kontinensről, kezdésnek nekem kicsit „keménynek” tűnik 10 hónap India, ráadásul Bihar állam, de ő így döntött. Ma 3 nővértanuló érkezett Hollandiából.
A mai napon már rengeteg minden történt. Egyből munkába álltam és a délelőtt folyamán 2 császármetszést csináltam. Sőt, ma éjszaka már ügyelek is. Palkó kiment a „dzsungelbe” fotózni, talált egy iskolát, ahol a gyerekek összeverekedtek azon, hogy ki kerüljön a képre, de erről majd ő beszámol. Aztán Palkó az esti előadására készült, ugyanis a reggeli orvos-megbeszélésen, amin ő is részt vett, udvariasan megkérdezték-felszólították, hogy tartson beszámolót arról, hogy hogyan is kell jó fotót csinálni. Az előadásra a heti orvosi továbbképzés keretében került sor ami általában szakmába vágó témákról szokott lenni, tehát ez egy rendhagyó előadás volt. Palkó nagyon ügyes volt és az előadása szerintem (és mások szerint is) nagyon jól sikerült.
Tavaly óta felépítettek a kórházban egy anyasági központot, tényleg remekül néz ki, főleg a tavalyi szülőszobához és a műtőhöz képest.
Továbbra is nagyon megható, hogy ez az egész közösség, mint egy nagy család dolgozik és él együtt, és együtt küzdenek a nehézségekkel. Csodálom őket, hogy ők (orvosok és nővérek) nem hagyták el Indiát, nem választottak egy egyszerűbb utat, valahol nyugaton. Pedig az indiai kormány is korrupt, itt is nehezek a körülmények. Biztosan rosszabbak, mint Magyarországon. Mi tehát az én mentségem arra, hogy jobb élet reményében Németországba költöztem?
Bihar tartományban a férfi írástudók aránya kb. 40%, a nőknél az arány ennél is rosszabb. Vajon hogyan alakult volna az én életem, hogy a sors nem kegyes hozzám és én is Indiába, Bihar tartományba születek?!
Teravágimov Mazsola a nagyszülőknél van és állítólag 3 napig semmit sem evett, csak néhány darab karaván sajtot. A mai napon elkezdett kicsit enni. Nagyon félünk, hogy vajon megbocsájt-e nekünk és majd visszafogad-e minket a kegyeibe. Szerető szülei sokszor puszilják, rengeteget gondolnak rá és szinte naponta telefonon hívják, nagyon szeretik őt. (A minket kevésbé ismerők kedvéért elmondom, hogy nem egy „embergyermeket” hagytunk szívtelen módon a nagyszülőkre, hanem a cicánkat, akit persze - láthatóan - nagyjából ugyanúgy szeretünk és kezelünk, mintha a gyerekünk lenne.)
Gekkónk jól van, napról napra kövérebb, itt ugyanis „bogár szezon” van. Ma már annyit evett a falon tanyázó bogarakból, hogy el is vonult pihenni. Kellene szerezni majd még egy gekkót, vagy még jobb lenne: kettő gekkót.
A hőmérséklet rendületlenül 28 és 29 fok között ingadozik a szobában. Az előbb kicsit esett. Nem a hőmérséklet, hanem az eső. Jó lenne, ha kicsit lehűlne, különben elpusztulunk a páratartalomtól.
Gyakran van áramkiesés, itt minden generátorról megy, az eleinte ez furcsa, de tulajdonképpen nem zavaró.
