Ébredés után módunkban állt kicsit áttekinteni szálláshelyünket immár világosban. Egész komoly szálloda, mintegy 30 szobával, egy főépületből és több kis épületből állt, tartozott hozzá egy welness központ uszodával, szaunával és konditeremmel. Egy mellékúton indultunk Szváziföld irányába, a táj leginkább Németországra emlékeztetett, nagy füves legelők mellett haladtunk. Hamarosan átautóztunk Amsterdam városán, ami itt egy elég nyomorúságos kis falut jelent.
A határ átlépése után drasztikusan romlott az út minősége, és a táj is jelentősen megváltozott. nagy hegyek, sziklás hegyoldalak és fenyőerdők között haladtunk, és hamarosan megpillantottuk Szváziföld iparának gyöngyszemét, a Sappi Usuthu fűrészüzemet, amelyet még II. Shobuza király alapított. A környék erdeje tarra vágva, és egy völgyben, a tájat elcsúfítva éktelenkedik az üzem. Bár rendkívül visszataszítónak találtuk, később más aspektusból is hallotam róla. Megvettem a Swazi Nation című ellenzéki lapot, ahol megírták, hogy a gyár bezár. Ezzel a gyárban dolgozó 600 munkás, és a beszállítóknál dolgozó másik párezer ember veszti el állását, a lap úgy tálalta a bezárást, mint nemzeti tragédiát, ami beláthatatlan következménnyel jár.
Megálltunk egy viszonylag kultúrált kis falusi boltnál, vettünk egy üveg sört, ami később hihetetlenül felértékelődött, de ezt ekkor még nem tudtuk. Dave meg van győződve róla, hogy ha kérdezősködik a falusiaknál a látnivalókról, akkor adekvát válaszokra számíthat. Én már korábban felhívtam a figyelmét, hogy ez nem így van, valószínűleg kedves mosollyal kísért egetverő baromságokat fog hallani, és a tények eleddig nagyrészt engem igazoltak. Ő azonban kitartó és udvariasan megkérdezte a rokonszenves boltost, milyen látnivalókat ajánlana megtekintésre dél Szváziföldön. A boltos mélyen a szemébe nézett, majd kijelentette, hogy országa bajait a mozambikiak okozzák. Ők ugyanis mind ördögtőlvaló bűnözők. De ő nem fél tőlük, mert ha egy mozambiki betenné a lábát a boltjába, azonmód keresztüllőné. Azt is hozzáfűzte, hogy mi egy pillanatig sem leszünk biztonságban Szváziföldön a mozambikiaktól, bármikor az életünkre törhetnek, de ha ő is velünk tartana, akkor senki nem merne megtámadni, mert ő messze földön híres arról, hogy minden mozambikivel habozás nélkül elbánik. A további csevegést megelőzendően közbevágtam, hogy Szváziföld gyönyörű, nagyon szeretjük és gyorsan távoztunk, anélkül, hogy látnivalókat ajánlottak volna nekünk.
Gyönyörű vidéken jártunk, sokszor megálltunk fotózgatni. Repülős érdeklődésünktől hajtva megnéztük Manzini nemzetközi repülőterét, ami néhány bódéból áll, viszont nem messze a kapujától áll egy kiégett Volkswagen kisbusz, amiben egy élelmes szvázi fodrásszalont rendezett be. A berendezés abból állt, hogy elhelyezett a roncsban egy hokedlit, és szórófestékkel ráírta: "Hair and beauty saloon". Siphofapheni városkáig autóztunk el, ott megfordultunk és Mbabane-ba mentünk. Kicsit sétálgattunk, majd betértünk a fényűző Mbabane-i Spar áruházba, ami bármelyik nyugati országban megállná a helyét. Kicsit extrém látvány volt a szváziföldi Spar bejáratánál felállított hatalmas műanyag mikulás. Már gondolatban kiválasztottam milyen remek dél afrikai borokat fogok vásárolni, ez azért is fontos volt, mert Dél Afrikában minden zárva volt az ünnep miatt. A Sparban azonban mély kétségbeeséssel tapasztaltam, hogy az italosrészleget embermagas kordonnal zárták le. A kétségbeesés kiülhetett az arcomra, mert több helyi férfiember is odajött, és részvétéről biztosított, hogy nem tudok szeszt vásárolni. Szerencsére praktikus tanácsokkal is elláttak, azt javasolták, hogy a határ mellett található üzletnben próbálkozzak, mert ott lesz esélyem. Remek estebédet ettünk a Spar melleti helyi gyorsétteremben, és a határ felé indultunk.
A Ngwenya határállomás felé vezető út megdöbbentő, az ember nem gondolná, hogy a világ egyik legszegényebb országában jár. E mellett az út mellett található ugyanis III. Mswati király több rezidenciája, és a könnyebb megközelíthetőség érdekében Manzinitől Mbabane-ig, valamint Mbabane-tól a határig olyan autósztráda vezet, amit éjszakára kivilágítanak. Útközben még letértünk egy falusi kisbolthoz, hátha végre ránkmosolyog a szerencse és piához jutunk. A falusi kisbolt szöges ellentéte volt a Sparnak, Egy viskó a semmi közepén, belépve pár másodperc kellett, hogy a szemem megszokja a sötétséget, mert villany és így világítás nem szerepel a bolt extrái között. Az előtértől vasráccsal elválasztott helyiségben található a boltos egy széken, valamint az árukészlet. Az árukészlet pár előrecsomagolt tartós kenyérből, néhány zsák rizsből, és mobilfeltöltőkártyákból állt, mint ahogy arra számítottam, sörre iráányuló kérdésemet szomorú fejrázás fogadta.
Már csak a határállomásban bíztunk, ahol valóban megpillantottunk egy jelentősebb üzletsort, és miat ad isten, az egyik üzlet egy valóban használható ABC-nek tűnt. Belépvén azonnal tudtam, hogy nem lesz szerencsénk, ugyanis az üzlet szemmel láthatólag multifunkciós egységként üzemel. Egyrészről élelmiszerbolt, máésrészről az Al-kaida szváziföldi titkos központja. A boltot ugyanis rendes leplekbe öltözött rokonszenves fiatal afgán tálibok üzemeltetik. Nyomban megosztottam kétségeimet Dave-el,aki örök optimistaként azért megkérdezte a pénztárban csücsülő tálibot, hogy van-é sör. Várokázásomnak megfelelően a válasz mosolygós fejrázás volt, de ez az udvarias vallási harcos nyomban hozzáfűzte, hogy a kocsmában érdemes próbálkoznunk. Kiléptünk az utcára és a kocsmához ballagtunk, ahonnan hangos zene, részeg kurjongatás és üvegtörés zaja hallatszott ki. A bent tartózkodókat meglátván gyors visszavonulót fújtunk mert nem akartuk életünket két sörért komolyan kockára tenni. Úgyhogy átléptük a határt, és hazaautóztunk.
Szellemházra emlékeztető szállodénkba visszaérve már-.már elfogadtuk, hogy a szváziföldön beszerzett egyetlen üveg sörrel kell beérnünk, az alkoholistákra oly jellemző kitartás és kreativitás végül diadalmaskodott. Hangot adtam véleményemnek, hogy kizártnak tartom, hogy egy ekkora hotelban az egész épületben ne legyen alkohol, úgyhogy nekifogtunk a ház módszeres és alapos átkutatásához. Elsőként a welnessközpontot térképeztük fel, akciónk itt kis híján katasztrófába torkollt. Az egész tulajdonképp egy elég nagy konditeremből, egy uszodából és egy szaunából áll. Az uszodához tartozik egy installáció, ami leginkább egy "Kodoljuz" típusú atomerőmű vezérlőpultjához hasonlít. Dave találomra elfordított egy kapcsolót, mire az egész mindenség dübörögni és rázkódni kezdett. Szomorúan vettem tudomásul a tényt, hogy hamarosan csernobilhoz mérhető katasztrófát idézünk elő a jámbor búrok szállodájában. Némi munka árán sikerült megfékezni a dübörgő berendezélst, azonban konstatálnunk kellett, hogy az úszómedence vizélt mintegy 50 fokra melegítettük fel, és ezen nem tudunk változtatnji, ha bármihez hozzányúlunk dübörögni kezd és továbbmelegszik. Gondolatban elkezdtem kiszámolni mennyi villanyszámlát adnak majd a szobaszámlához a 12 méteres medence vizének felforralásáért cserébe , de elhesegettem a negatív gondolatokat mert Dave közben komoly felfedezést tett. A konditeremből nyílt egy ajtó, és az ajtó mögött egy igazi bár rejtőzött. A helyiséget eredeti céljára szemmel láthatólag régóta nem használták.A benn lévő matracból és pokrócból arra lehetett következtetni, hogy időnként valaki szálláshelyként hasznosítja a helyiséget. A legérdekesebbnek azt találtam, hogy a polcokon, szekrényeken bombák, aknák, gépágyúlövedékek, kissebb torpedók, egy bajonett valamint egy ismeretlen zászló szolgált festői dekorációként. Ekkor már bizonyos voltam benne, hogy egy elmebetegekből álló szekta hálójába kerültünk, amelynek hamarosan megjelennek majd pszichopata tagjai, hogy az úszómedencében megfőzzenek minket és felajánljanak a fehér dél afrika titkos démonainak áldozatképpen. Úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy az ellenállás felesleges, legjobb, ha ital után nézünk és kellemes szalonspiccel várjuk a véget. Némi keresés után több éve lejárt szavatosságú dobozos üdítők után találtunk egy üveg gint, meg valami helyi röviditalt és kartonszámra tonikot. Úgy éreztem sorscsapások, és hosszas hányódás után révbeértünk ismét ránk mosolygott a szerencse. Nyomban nekiláttunk az egy üveg sör és a gin elfogyasztásának a forró vízben, így végül remek hangulatban zártuk ezt a hosszú napot.
