Másnap - legalábbis az én fogalmaim szerint - korán keltünk, miután a szúnyogok miatt úgysem lehetett aludni és elindultunk a mintegy 300 km-re lévő Punda Maria felé. A tegnapi szúnyogtámadás miatt érzett pánikomban lelkesen én is elkezdtem malaronét szedni. Orpen és Satara között elég jól belátható, nyílt füves terep van, rengeteg állatot láttunk, majmokat, elefántokat és találkoztunk egy bivalycsordával is. Satara után már kevesebb állat volt, így viszonylag jól haladtunk. Shingwedzi előtt elértük a baktérítőt. Teljes volt a szélcsend, egy felhő sem volt az égen, igazi, pokoli afrikai forróság volt kint. Nem sokkal Shingwedzi előtt átsétált előttünk az úton egy kaméleon. Ahogy haladtunk észak felé, egyre kevesebb autót lehetett látni, teljesen kihalttá vált az út, viszont ahogy délután lett egyre több állatot láttunk. A legérdekesebb eseményt késő délután Punda Maria előtt láttuk. Két elefánt összezördült egy dagonyázón, egész komoly verekedés tört ki, végül az egyikük menekülőre fogta. Addig bámészkodtunk, hogy a győztes elefánt kiszúrt minket magának, és nagy trombitálások közepette elkezdett felénk futni, úgyhogy vészindítással távoztunk a helyszínről. Punda Mariában már elővigyázatosak voltunk a szúnyogokkal, gondosan ellenőriztünk mindent. Este remek vacsorát ettünk a helyi kis étteremben.