Egy percre meg vissza kell ternem az elozo bejegyzesem elso bekezdesehez, mert tegnap egesz este nyomasztott a dolog. Tehat: ez az en blogom. Azert inditottam el tobb mint egy eve, hogy a szeretteim tudjak, hogy mikor hol vagyok es mit teszek. Ha valaki - altalam nem ismert okbol - felreertett valamit, es azt hitte, hogy ez az idei nepali csapat blogja, amin majd minden utitarsamrol - sajat csaladtagjarol, baratjarol - olvashat, es ennek remenyeben kereste fel ezt az oldalt, annak feltehetoen csalodast okoztam. Ezert elnezest kerek... de ez az oldal tovabbra is az en utamrol, esetleges jovobeli utjaimrol fog szolni, nem pedig az utitarsaimrol. Soha, senkinek nem igertem olyasmit, hogy barmi vagy barki masrol fogok itt irni. Remelem, most mar egyertelmu a dolog.
Tegnap este megis megtalaltam az Alka Guest House-t, ahol 15 evvel ezelott Zetorral laktunk. Egeszen elerzekenyultem. Mint mikor valami jeles gyermekkori emlek helyszinere terek vissza. Ha van ilyen. Emlekszem, reggelenkent a recepcion hallgattuk a radiot, mert a monszun miatt leszakadt hidak megakadalyoztak a visszajutasunkat Kathmanduba, vartuk, hogy mikor harulnak majd el az akadalyok. Aztan, mivel csak nem akartak elharulni, vegul elindultunk del fele, Indiaba, Benaresbe, es jo nagy kerulovel onnan terunk vissza Kathmanduba, nem mindennapi kalandok aran. Benaresben az OM Lodge-ban laktunk, ahol a tulajnak gumibol volt az orra egy motorbaleset miatt, es kesobb azt hallottuk, hogy letartoztattak gyilkossagert... Benares... ott igazan furcsa dolgok tortentek velunk... De ez egy masik tortenet... Az hogy roviden megis erintettem, egyertelmu jele annak, hogy ma nem tortent velunk semmi... hacsak a megborotvalkozasomat nem tekintjuk annak. Nehez menet volt. Holnap repulunk Kathmanduba.
