Kathmanduban elso ranezesre semmi sem valtozott, masodik ranezesre viszont ugy tunt, mintha a Thamelben az eddiginel is sokkal tobb bolt lenne. Pedig korabban sem volt sok ures uzlet. Az mindenesetre biztos, hogy minden eddiginel tobb turista nyuzsog a szuk ki utcakon. Tibi csoki tovabbra is kaphato, de sajnos Dunakavicsot nem talaltam.

A gepunk pontosan erkezett Dohabol, a repter elott Mohan vart minket. Megkaptuk a nyakunkba az elmaradhatatlan narancssarga viragfuzert, aztan mar robogtunk is szokasos szallashelyunk, az Annapurna hotel fele. A szallodaban Mohan ket rossz hirt osztott meg velunk, az elso, hogy egy politikai tuntetes soran a fiatalok osszecsaptak egymassal valahol Pokhara es Kathmandu kozott, es emiatt ma lezartak a Pokharaba vezeto foutat, amin holnap nekunk is mennunk kellene. Remelhetoleg holnapra elharul ez az akadaly, egy azonban biztos, hogy emiatt csak delutan 1 ora korul fogunk elindulni. A masik rossz hir, hogy Phurba a Baruntsera, egy hetezres hegyre vezet expediciot, igy sajnos megsem o lesz a vezetonk.

A szobak elfoglalsa utan bejottunk a Thamelbe, megvettunk par dolgot, amire meg szuksegunk volt, most pedig indulunk vissza a hotelbe. 8 orakor talalkozunk Mohannal, es elmegyunk a szokasos vacsorara, amirol mar irtam korabban.