Ha Maputo, akkor közlekedési szabálysértés, rendőr és bírság, ez immár bizonyos. Tavaly is ez történt velünk Mozambik fővárosában, és most is. Tavaly egy állítólag szabálytalan jobbkanyar miatt kötött belénk az afrikai szocializmus atyjaként elhíresült Julius Nyereréről elnevezett sugárúton egy másfél méteres flintával felfegyverzett rendőr, de akkor egy vicces vita után végül meglógtunk, így nem került semmibe az affér (bár azóta is az út egyik legemlékezetesebb epizódjaként gondolok vissza rá). Most az volt a gond, hogy a hotelben hagytam a jogosítványomat, és amikor a délutáni maputói barangolás után visszafelé tartottunk, akkor igazoltatott minket egy kerek képű fiatal rendőr. Amikor kiderült, hogy nincs nálam a jogosítványom, akkor felcsillant a szeme, és érezte, hogy eljött az ideje annak, hogy a törvény teljes szigorával lesújtson rám. Mondtam neki, hogy itt van nem messze a szálloda, ahol a jogosítványom van, de ez nem hatotta meg, ellentmondást nem tűrően közölte velem, hogy „Uram, Mozambikban az a törvény, hogy a jogosítványnak Önnél kell lennie, ha autóval megy valahová.” Felszólította Gábort, hogy gyalogoljon el a szállodába, és hozza ide a jogosítványomat, és ha esetleg nem lenne jogosítványom, úgy le is kellene tartóztatnia. De ha Gábor meghozza a jogosítványomat, úgy megússzuk 1000-1500 metical (ez a helyi pénz, 1 metical = kb. 7 Ft) bírsággal. Gábor lélekben már felkészült a sötétben történő fél órás sétára, de én könyörgőre fogtam a dolgot, mondván, hogy ne tegye már ezt velünk, 5 percre hagytuk el a szállodát (valójában egész délután jogosítvány nélkül voltam), és nincs is ennyi pénzünk. Végül a nálunk lévő teljes mozambiki fizetőszközünk, a tengerparton elköltött vacsora után még megmaradt 150 metical diszkrét átadása árán távozhattunk a tetthelyről. Többet nem jövök Maputóba, mert előbb-utóbb tényleg le fognak csukni. Mellesleg az egész Gábor miatt történt, mivel épp azt emlegette, hogy a tavalyi rendőrkaland után most nincsenek rendőrök az utcán... két perc múlva már el is kaptak minket.
Maputo egyébként ettől függetlenül sem lopta be magát a szívembe. A több évtizedes polgárháború bizony erősen rányomja a bélyegét a városra. Látványos a szegénység, és nem túl barátságosak a helyiek. Valójában az volt a mai tervünk, hogy Dél-Afrikából korán elindulva lemegyünk a Maputótól délre lévő Maputo Elephant Game Reserve-be, de végül csak 1 órára értünk Maputóba, majd 3 óra lett, mire szállást találtunk. Ráadásul borús volt az ég, így 3 órakor már szinte szürkületi sötétség borult a városra, tehát semmi értelme nem lett volna továbbindulni. Így itt maradtunk Maputóban, az ólomszínű tenger partján mászkáltunk, autóztunk, amíg egy helyen be nem ragadtunk a homokba. Amikor sikerült kitolnom a kocsit, beláttuk, hogy nem tanácsos letérnünk a műútról, és visszatértünk a városba.
Gábornak teljesen mások a benyomásai erről a helyről, mint nekem. Szerinte nem barátságtalanok a helyiek, és neki tetszik a város. Ezekben a kérdésekben nem egyezik a véleményünk. Nekem ennyi bőven elég volt Mozambikból, és mennék vissza Szváziföldre. Holnap így is teszünk.
