Egy hét telt el, mióta itt vagyunk. Nagyon hiányzik a kiscicánk, Mazsola, aki a nagyszülőknél van ez alatt a néhány hét alatt, és a hírek szerint nagyon jól van.
Először is, szeretnék beszámolni a további fejleményekről az intenzív osztályon történt múltkori szülés után. A 18 éves nő teljesen felépült, ma meglátogattuk, lehet vele beszélgetni, jók az agyi funkciói. Ott volt a félszemű férje is, láthatóan nagyon szegények. Mondtam nekik, hogy a nő életéért nem sok mindent adtam volna pár nappal ezelőtt. Próbáltam meggyőzni őket arról, hogy nagyon fontos lenne, hogy legközelebb elmenjenek terhes-gondozásra, remélem lesz rá 30 rúpiájuk (mintegy 80 Ft-juk). Elmeséltek, hogy a nő napok óta nagyon erős fejfájásról panaszkodott. Majd egyszer csak görcsrohama lett, de magához tért, úgyhogy úgy gondolták, hogy minden rendben. Majd mikor másodszorra is görcsrohama lett és nem tért már magához, akkor bevitték kórházba. Egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek.
A talán legszimpatikusabb vendég a vendégházban a 62 éves Paul, Skóciából, nyugdíjas altatóorvos, sokat segít a kórházban. Ő mesélte, hogy 2 csecsemőt is behoztak ma a sürgősségi felvételi osztályra, gyakorlatilag egy időben súlyos tüdőgyulladással. Mind a kettő lélegeztetésre szorult. A nagyobbacskát hamar felvették az intenzív osztályra. A másik csecsemő egy 1 hónapos fiúgyermek volt, szintén intubálták, gennyet szívtak le a tüdejéből, majd a hozzátartozók kezdték el lélegeztetni, ugyanis nem volt pénzük a szülőknek a kórházi ellátásra. Szegény Pault nagyon felkavarta a dolog, mert a kisfiú nagyon jól reagált és csak néhány nap lélegeztetésre és antibiotikumra lett volna szüksége az életben maradáshoz. Palkóval összenéztünk, és szinte egyszerre mondtuk, hogy szívesen kifizetjük a kisfiú kezelését, közben Paul is mondta, hogy ő is kifizeti, ha kell. Aztán nemsokára jött a jó hír, hogy a kórháznak van egy alapja és abból finanszírozzák a baba ellátását. Ekkor tudtuk meg, hogy körülbelül 1500 rúpia lesz a kezelés költsége. Könnybe lábadt a szemünk, hogy ennyin, azaz kb. 3000 Ft-on múlott egy 1 hónapos csecsemő élete.
Persze, fontos a lélegeztető gép is, meg minden, de az alapok lennének a legfontosabbak. Annyira fontos lenne az oktatás, a fogamzásgátlás, az ivóvíz. Szerencsére a Duncan Kórház felismerte, hogy az orvosi ellátás önmagában nem elég, és sok olyan projektje van, ami ezen segít. Ez pedig még a gazdaságon is segít valamelyest, hiszen pl. munkát ad embereknek.
Tegnap érkezett egy másik nőgyógyász kolléga Németországból, Diana és vele együtt két szülésznő is. Diana nyolcadszorra van a Duncan Kórházban. Az első benyomásom sajnos nem volt túl jó róla, de ezt most itt nem részletezném. Hihetetlen, hogy akármilyen jó szándékkal megy is az ember valahova, az emberi konfliktusokból adódó feszültséget sehol sem lehet kiküszöbölni. Sőt, erre több példát is hallottunk a kórházban. Nos, itt sem szentek dolgoznak.
Ami pedig ma igazán vicces volt: egy petevezeték elkötést csináltunk. Ez egy olyan műtét itt, amit rögtön a szülés után elvégzünk, egy kis hasi metszésből ki kell halászni a petevezetékeket és elkötni. A vicces az volt, hogy szépen leterítettünk mindent a steril dolgokkal, majd amikor nekikezdtünk, akkor a steril kendőből kimászott egy „steril” hangya. Biztos ő is bemosakodott. Na, ennyit a sterilitásról.
Emese
