Tegnap vasárnap volt. Ez volt az első és utolsó olyan nap, amikor szabad vagyok. Itt hat napos a munkahét. Ügyelet után pedig természetesen nem jár szabadnap. Délelőtt kimentünk a városba. Jó volt egy kis változatosság. Raxaul City Váci utcáján bementünk a legjobb boltba, és vettünk néhány nyugati csemegét. Aztán Palkó beült egy közeli fodrászhoz és nagyon trendi frizurát nyírtak neki. Húsz rúpiáért, azaz mintegy száz forintért. A bevásárló utca valójában lényegesen jobb, mint amilyenre emlékeztem. Azt hiszem, sokat segít, hogy már jártam Indiában. Sok üzlet van, ahol műszaki cikkeket, színes tévét és hűtőgépet lehet kapni. Készítettünk videót is, de sajnos a helyi internet kapcsolattal egyelőre nem találtuk meg a módját, hogy feltöltsük. Dolgozunk rajta. Állítólag sokan átjárnak Nepálból vásárolni, talán azért, mert itt néhány cikk olcsóbb.
Kicsit elbizonytalanodtam, hogy a néhány szó, amit megtanultam, tényleg hindi nyelven van-e. Ugyanis a helyi nyelv inkább a bocspuri. Sokan pedig nepáliul beszélnek. Roopa azt mondta, hogy ezek a nyelvek nem állnak közel a hindihez, néhány szót lehet csak megérteni a hindi nyelv segítségével. Amikor Palkó valamelyik nap Sunil rendelését fotózta, ő is meglepődött, hogy még Sunil is tolmácsot vett igénybe a rendelés során. Egy ekkora országban, ahol ennyi nyelv van, semmi sem egyszerű.
Tegnap délután is jutott egy kis idő a sétára és elmentünk Sundarpurba, a leprások falujába. Palkó már visszatérő vendég ott. Tulajdonképpen nagyon szép kis falu és nagyon tiszta is, kellemes helynek mondható, legalábbis jobb, mint Raxaul nagy része. Az emberek rendkívül kedvesek. A falu főterén van egy színes TV, a köré próbáltak éppen valami sátrat építeni a helyiek, amikor arra jártunk. Persze ne gondolja senki, hogy azért, mert Sundarpurban leprások laknak, mindenki, akit az utcán látunk, borzasztóan néz ki. Vannak olyanok, akiken jobban látszanak a betegség nyomai, de a többségen vagy kevésbé, vagy egyáltalán nem. A lepra egyébként egy kórokozó által okozott betegség, hosszú antibiotikum-terápiával jól kezelhető. A baktériumok által okozott idegroncsolás, illetve érzés-zavar következtében a lepra gyakori szövődménye a végtagok fekélyes elváltozása. A betegség kezeletlen formában az ujjak, a szem és a végtagok elvesztéséhez vezethet. A közhiedelemmel ellentétben a lepra kevéssé fertőző, több hónapos szoros együttélés vezethet esetleg megfertőződéshez. Így tehát azt gondoljuk, hogy jó esély van arra, hogy mi se fertőződjünk meg a néhány látogatásunk miatt. A kórházban csak a fekélyes betegeket ápolják, a többiek csak bejönnek az egy-két havi gyógyszer-adagjukért. A fekvőbetegek ellátása természetesen nem ideális körülmények között történik, a kórtermekre ráférne egy alapos felújítás, de az is valami, hogy egyáltalán létezik ez a kórház, és ingyenesen nyújtja a gyógykezelést a betegeknek. Az itt készített képek nem az élet legszebb oldalát mutatják (bár igazán kemény képeket nem akarunk feltenni a betegekről), de az itteni valósághoz sajnos ezek is hozzátartoznak:
Palkó ma elment az ausztrál gyógytornásszal, Rial-lel, kórházon kívüli rendelésre. Egy új beteggel, egy három éves kisfiúval ismerkedtek meg, aki nem tud járni, de ülni és beszélni sem. Állapotának oka részint a szüléskor kialakult oxigénhiány, részint az, hogy a hátrányos helyzetét senki sem ismerte fel igazán, és eddig semmifajta erőfeszítés nem történt annak érdekében, hogy ennek a kis lénynek elviselhető élete legyen. A gyógytornász szerint van rá esély, hogy ha megtanítják a családnak az elvégzendő gyakorlatokat, és esetleg kap néhány segédeszközt is, akkor megtanul járni, és esetleg beszélni is. Képek a vizsgálat helyszínéről:
