A napok érdekesen telnek. Az időm nagy részét a szülőszobán töltöm. Itt továbbra is olyan szülészeti esetekkel találkozom, amelyeket a legrosszabb rémálmomban sem szeretnék viszontlátni. Farfekvés lábtartással, eklampsziás iker, stb.
Mint már írtam, tavalyhoz képest nagy előrelépés az anyasági-gyermek központ. Ez egy, a környezetében kirívóan modern épület, és a felszereltsége tulajdonképpen nem rossz. Minden alap és limitált, de nagyjából minden megvan a betegek ellátásához. Az egyetlen nagy problémát továbbra is az jelenti, amikor valakinek vérátömlesztésre van szüksége. Ugyanis a vér igen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, illetve valamelyik hozzátartozónak vagy lefizetett embernek vért kell adnia ahhoz, hogy mi vért tudjunk kiadni a vérbankból. Tehát, egy kicsit az épület történetéről akartam írni. Az épület falán a következő feliratot lehet olvasni: Nepál és Bihar embereinek. Prof. Gordon és Jackie Mackay adományaiból építve. A dolog érdekessége, hogy a Mackay család eljött látogatóba éppen most, itt alszanak a szomszéd szobában, a vendégházban. Gordon egy nagyon szimpatikus ortopéd sebész professzor Skóciában, a felesége, Jackie, pedig a praxisát igazgatja. Kis időbe telt, míg rájöttünk, hogy kik is ők, annyira szerények. Véletlenül sem említették, hogy ilyen komolyan hozzájárultak a kórház működéséhez. Csak ma vettük észre a táblát az új épület falán, aztán Palkó rákérdezett, hogy ők-e azok, akiknek a neve a táblán szerepel. Műszereket is gyűjtöttek, azokat most hozták magukkal, és ma szerelték össze őket az egyik műtőben. Egy hétig lesznek itt és ez alatt az idő alatt betanítják a személyzetet a használatra, illetve Gordon néhány műtétet is fog végezni. Ez az általa hozott "apróságokkal" berendezett új műtő:
És akkor jöjjön néhány fotó a többi új műtőről, azt hiszem jól látható, hogy mekkora a fejlődés tavalyhoz képest (valahol itt a blogon visszakereshetők a tavalyi fotók, amelyeken látszik, hogy akkor milyen műtőben dolgoztam):
Tegnap egy újabb vendég is érkezett, Sama. Ő Indiában született, de két hónapos korában kivándorolt a családja az Egyesült Államokba. Biológiát tanult és most a Bill Gates Alapítványnak dolgozik. Az aktuális projektje a következő: a nők a havi vérzés során, különösen a fejlődő országokban mindenfajta leveleket, gyolcsokat, rongyokat használnak. Ezeket aztán valahova kidobják, esetleg az állatok megeszik, nem utolsó sorban pedig rengeteg szemetet generálnak vele. Ők a következő termék elfogadottságát tesztelik a nők körében: kifejlesztettek egy úgynevezett menstrual cup-ot (shecup márkanév alatt) és ez megoldás lenne sok nőnek a nehezebb napokra, ill. egy környezetbarát, biztonságos és olcsó alternatíva lenne nemcsak a rongyokkal, de a tamponnal, betéttel szemben is. Szóval, mikor Sama először elmesélte, hogy mivel foglalkozik, megvolt a magam véleménye. Megint egy amerikai baromság. De aztán, mikor részleteibe menően elbeszélgettünk, érdekesnek és hasznosnak találtam a programot, hiszen ez bizonyosan probléma főleg olyan helyeken, ahol szegények az emberek. Nem is beszélve azokról a helyekről, ahol mondjuk magas a HIV fertőzöttek aránya.
Végül még néhány fotó, bizonyítékául annak, hogy valóban dolgozom. Én vagyok a színes sapkás doktornő:
