Nepál-India 2013

A mai napot valojaban pihenonapnak gondoltuk, a tegnap hajnali elvetelt csucstamadas, majd hosszas ereszkedes utan. Ennek megfeleloen ma csak 17 km-t gyalogoltunk Gaborral Upper Pisangbol ide, a kb. 3500 meteren levo Manangba. Csak baktattunk a poros uton, mint ket szotlan menekult. Persze, meg mindig jobb volt, mint a tegnapi tobb mint 2000 meteres ereszkedes a high camp-bol, aminek a vegefele minden lepesnel ugy ereztem, mintha kalapaccsal utnek a terdeimet es a labujjaimat. Csak morzsolgattam a finom himalajai homokot a fogaim kozott, es vartam, hogy leerjunk. Nos, homok ma is jutott a szankba es a szemunkbe boven. Manang igazi vilagvaros, van itt egy csomo lodge, uzlet, turista. Hiaba, ez mar az Annapurna-korut legforgalmasabb resze. Neha csak pislogunk egymasra Gaborral a mar-mar foldontuli fenyuzes lattan. Hogy mast ne mondjak: betertunk ide a Hotel Yeti-be (fantaziadus nev, nem igaz?), es 400 rupiaert (kb. 1000 Ft) sajat wc-vel re
 ndelkezo kis szobat kaptunk. Pottyantos a wc, az igaz, de a mienk. Ugy vigyazunk ra, szinte nem is merjuk hasznalni, nehogy felebredjunk a szep alombol, es megint egy szeles budisatorban talaljuk magunkat, valami rohadt meredek hegyoldalon. Jut eszembe: kene valamit enni. De ha arra gondolok, hogy elem tesznek egy tal rizst vagy krumplit (barmilyen formaban), akkor minden figyelmeztetes nelkul elhanyom magam. Ma egyebkent - ha "olyanok" lennenk - akar csajozhatnank is, hiszen megmostuk a labunkat. Valami jokepu jaknak talan meg jok lennenk. Persze csak ha vak az a jak. Haha, egy remek kinrim. Milyen szep az elet.